2009. november 12., csütörtök

1. Fejezet

Mi lett volna akkor, ha Bella és Edward, ugyan akkor éltek volna és emberkorukba ismerték is volna egymást, de valami miatt el kellett volna válniuk. Ebből a történetből majd minden kiderül. Megtudhatjuk, majd hogyan reagálnak, ha majd újra egymásra találnak.


-Bella! Bella! Hol vagy már? Beszélni szeretnék veled. – kiabált Aro.

Hát igen Aro Volturi az Én apám. Természetesen nem a vérszerinti csak a fogadott. Az Én nevem Isabella Mary Swan Voturi. Már 90 éve 17 éves vagyok. Azt kérdezitek, hogy lehet ez? Hát úgy hogy vámpír vagyok, de nem csak Én, hanem az egész Volturi is. A családommal Volterába élek, ami Olaszország egyik városa. Imádom az otthonomat. Vámpír létemre szeretem a napsütést. Lehet, hogy most hülyének néztek ez miatt. Hogy szerethetem Én a napot, amikor a vámpírok elégnek, ha napfény éri ŐKET. Na, ez egy marha nagy hülyeség. Igaz, hogy nem mehetünk napra olyankor, amikor emberek vannak a közelünkbe, de nem azért mert hamuvá égünk, hanem mert olyankor el kezd csillogni a bőrűnk, mint a gyémánt és ezzel lelepleznénk magunkat. Ha már a vámpírok szabályainál és tulajdonságainál járunk, akkor elmondom a többit is. Két fő szabályunk van. Az egyik és egyben a legfontosabb az emberek soha nem jöhetnek rá a kilétünkre, hiszen mi nem is létezünk csak az emberek rémtörténeteiben. A másik, hogy gyereket nem változtathatunk át. Hogy miért? Ennek nagyon egyszerű oka van. A gyerekek még nagyon kezelhetetlenek. Ők még nem tudnak uralkodni az ösztöneiken. És akkor most térjünk rá a Ránk jellemző tulajdonságokra. Gyorsak és erősekk vagyunk. A bőrünk szinte, mint a márvány olyan kemény és jéghideg. Mind gyönyörűek vagyunk. De nem csak hogy gyönyörűek vagyunk, de az illatunk és a hangunk is varázslatos. Ezzel a három tulajdonságunkkal vonzzuk magunkhoz ártatlan áldozatainkat. Egyszerűen nem tudnak nekünk ellenállni, ami jó, hiszen vért iszunk, pontosabban az Ő vérüket. De aminek a legtöbb vámpír örül az a hallhatatlanság. A mi szervezetünk és testünk soha nem öregszik. Örökre ugyan úgy nézünk ki, mint amikor átváltoztunk. Az átváltozás egy nagyon fájdalmas folyamat. Egy vámpírnak meg kell ahhoz harapnia, hogy ez a folyamat elkezdődődjön. Amikor valakit megharapnak, akkor az ember vérébe vámpírméreg jut, ami olyan érzés mikor az embert belülről égne. Ez valamilyen szinten igaz, hiszen a méreg felemészti a vért. Ezért sincs a vámpíroknak vérük. Na, de visszatérve a lényegre. Ezt a pokoli nagy fájdalmat nem csak rövid ideig érzi az ember, hanem három, hosszú napon át. Ilyenkor azt kívánod, bárcsak megölne valaki, hogy vége legyen a szenvedésnek. Ettől az elviselhetetlen fájdalomtól az egész test rázkódik és néha egy kis sikoly és előtör az emberből. És hogy-hogy fejeződik be az átváltozás? Elkezded érezni, hogy a tűz visszahúzódik a végtagjaidból. A legtöbben ilyenkor azt hiszik, hogy vége a szenvedésüknek, de ez nem igaz. A visszahúzódó tűz egyenesen a szívedet veszi célba, ami eleinte olyan gyorsan kezd el dobogni, hogy azt hiszed, menten kiugrik a helyéről, majd hirtelen dobban még egy utolsót és utána teljesen megáll. Ettől a pillanattól kezdve meghaltál. Miután leállt a szíved elveszted az eszméletedet és csak azt érzed, hogy a nagy sötét semmibe lebegsz. Nem érzel, és nem látsz semmit. Teljesen megszűnik körülötted a külvilág. Hogy meddig tart ez az állapot? Ez személyenként változó. Általában 1-2 óra, de ez lehet több vagy éppen kevesebb. Miután újra visszatértél a valóságba és először nyitod ki a szemedet. akkor olyan mintha újjászülettél volna. Sokkal élesebben és tisztábban látsz mindent. A hallásod is sokkal élesebb lesz. Olyan érzésed támad mintha eddig süket és vak lettél volna. A hangod is teljesen megváltozik. Sokkal lágyabb és kellemesebb lesz. Mondhatni behízelgő hatása lesz. A szaglásod is sokkal kifinomultabb lesz. Hűha. Majdnem elfelejtettem megemlíteni még egy valamit. Vannak olyan vámpírok, akik különleges képességgel rendelkeznek. Ők ilyenkor a legerősebb emberi tulajdonságukat mentik át. Nem igazán van két egyforma képesség. Vannak olyanok is, akiknek nem egy képességük van. Az ilyen vámpírból nagyon kevés van és Ők olyan adománnyal vannak megáldva, ami számukra és természetesen más számára is hasznos. Az ilyen vámpírokat gyűjti pótapám maga köré. Én is egy ilyen vagyok közülük. Igaz engem annyira megszeretett és nagy becsben tart, hogy lányaként nevelt. Ennek örülök is, mert így rám nem vonatkozik minden szabály és legalább nem kell minden parancsnak engedelmeskednem. De aminek a legjobban örülök az az, hogy nem kell embereket ölnöm a vérük miatt. Mióta vámpír vagyok, csak állati vért iszok. Igaz, hogy sajnálom szegény állatokat, de még mindig inkább őket ölöm, meg mint az embereket. Hiszen míg ember voltam akkor is az állatok húsát ettem. Igaz akkor nem saját magamnak kellett megölnöm Őket. Így hát sok különbség nincs. És hogy mi a mi gyengepontunk? Hát igen. Mindenkinek van gyengepontja. Még nekünk, vámpíroknak is. A mienk a saját fajtánk és az alakváltó vérfarkasok. Mivel, hogy a mi bőrünk márvány keménységű így elég áthatolhatatlan. Az emberek primitív fegyverei semmit se érnek ellenünk. A vámpírokat csak egy féle képen lehet megölni. Darabokra tépnek minket és a darabjainkat tűzre dobják. Nem lehet kellemes érzés mikor a vámpírt darabokra szaggatják, hiszen még a látvány is borzalmas. Ha éppen nem is nézzük végig, akkor a hangoktól és az illattól ráz ki minket a hideg. Mikor egy vámpírt elégetnek iszonyatosan nagy sűrű, sötét füst keletkezik, ami szörnyen büdös. Ezért nem is szeretek harcolni. Olyankor ezt mindig el kellene viselnem. Életemben egyszer éltem át ezt és soha nem fogom elfelejteni. Nem csak a vámpírmemóriámnak köszönhetően, hanem magának a látványnak.

-Bella gyere már! – szólongatott újra Aro.

-Jól van, na! Megyek már! – kiabáltam vissza.

Kb. fél perc múlva már Aro előtt álltam a nagyterembe hála a vámpírsebességemnek.

-Hallgatlak! – mondtam Neki kicsit unottan. Nem szerettem, ha megzavarnak.

-Egy kicsivel több tiszteletet ifjú Hölgy! Szerintem ez kijár nekem. Ha Én nem lettem volna te már rég nem élnél. És nem csak, hogy megmentettelek a haláltól, de még lányommá is fogadtalak, ezáltal pedig nagyon sok minden meg van neked engedve. És… - folytatta volna még tovább Aro a szokásos kis monológját, de már annyiszor hallottam, hogy ha nem lenne jó a memóriám, már akkor is rég megtanultam volna. Mindig ezzel jön, ha valami nem tetszik neki velem kapcsolatba.

-Tudom és nagyon sajnálom, hogy tiszteletlen voltam veled. Kérlek, ne haragudj! – mondtam neki nyájasan és bűnbánóan. Ilyenkor mindig megbocsát Nekem és nem folytatja tovább az unalmas mondandóját. – Tehát miért hívattál?

-Beszéltem az egyik régi barátommal, aki a családjával együtt egy kisvárosba élnek. Ők is csak állatok vérén élnek és úgy nevezik magukat, hogy „vegetáriánusok”. Na, szóval a lényeg, hogy megengedték, hogy hozzájuk költőz két évre és, hogy ott befejezhesd a sulit. – mondta Aro.

-Ez most komoly? – lepődtem meg. Nem gondoltam volna, hogy Aro talál nekem pesztrát. És ami a legszebb nem is egyedül van, hanem többen is. Legalább nem fogok unatkozni. És hogy mért kételkedtem? Ki lenne olyan hülye, hogy magához vegye két évre Aro fogadott lányát. Ezek szerint Ők. És, hogy mi ezzel a probléma? Hát csak annyi, hogy ha netalántán velem történne valami, ami lehetetlen, hiszen meg tudom magam védeni, hiszen Én vagyok a legerősebb és legtehetségesebb vámpír, na, mindegy akkor azon állna bosszút, akinek a gondjaira bízott Aro.

-Szoktam Én viccelni? – kérdezte felháborodva.

-Nem csak ez olyan hihetetlen. El sem tudom hinni. Olyan boldog vagyok. Köszönöm! – mondtam Neki. A hangomból nem lehetett semmi mást kihallani csak a színtiszta hálát. Tényleg nagyon örültem Neki. Igaz, hogy szeretek itt élni, de már a kilencven évem során meguntam, hogy soha nem mehettem sehova, csak akkor, ha küldetésre kellet mennem és akkor is csak Európa területén voltam. Soha nem ismerkedhettem meg más vámpírokkal. Csak az itteniekkel köthettem barátságot. Nem mintha nem szeretném Őket, mert hiszen imádni valóak. Imádom Felix-et, aki olyan nekem, mint egy bátyus. Ha kellene, megvédene és tudom, hogy mindig számíthatok rá. Imádom a feleségét Heidi-t is, akit igaz, hogy csak a divat érdekli, de hát nála jobb divattanácsadót és barátnőt nem találhatok. Az ikreket, Jane-t és Alec-et is szeretem. Ők ketten olyanok, mint a tűz és víz. Míg Alec kis csendes és visszahúzódó addig Jane, hát Jane-re csak egy dolgot tudok mondani, ami teljesen, jellemzi. SZADISTA! Imád a képessége segítségével másokat kínozni. Már külön kis kínzószobája van, amit Aro-tól kapott nem tudom hányadik szülinapjára. Renata-t is kedvelem, de vele még nem töltöttem annyi időt, hogy mindent tudjak róla. Ő kb. a nap huszonnégy órájából huszonkettőt Aro mellett tőlt, hiszen Ő Aro személyi testőre. A maradék két óráját pedig pedig párjával Alex-el tölti. Na, hát igen Alex egy kis energiabomba. Folyton csak pörög. Ő mindenki arcára mosolyt tud varázsolni, még akkor is, ha az illetőnek iszonyat rossz kedve van. Ennek az lehet az oka, hogy Alex képes ráerőltetni az akaratát. Ha Ő azt akarja, hogy valaki boldog legyen akkor az lesz, vagy ha akarja, szomorú vagy dühös. Imádja Ő is használni a képességét csak úgy, mint Jane csak Ő inkább mindenkire a boldogságát erőlteti rá. Nem szereti, ha valaki a környezetében magányos, szomorú vagy komoly. Ja és ne felejtsem el a mindig komoly és bölcs Demetrit. Mindig elég komoly és fancsali képet tud vágni, de azért ő is tud lazulni. Ez álltalába akkor van, ha összekerül Alex-el és Felix-el. Na, hát akkor nincs megállás. Olyankor elszabadul a pokol. Ilyenkor imádnak viccelődni és heccelni az emberrel és ilyenkor oltják magukból a hülyébbnél hülyébb poénokat. Néha szegény Alec-et is bevonják a játékukba. Olyankor, amikor a fiukra rájön az öt perc, aki csak teheti, elmenekül. Egyedül Aro vagy Jane tudja Őket leállítani. Igaz a kettő egy és ugyan az. Aro hívatja fiukat és lecseszi Őket és büntetésből, hogy többet ne randalírozzanak, szól Jane-nek, hogy egy kicsit kínozza meg Őket, aminek a kis Jane nagyon is örül. Boldogan veti bele magát a feladatba. Igaz Aronak és a másik két Volturi vezetőnek is tetszenek a fiúknak a poénja. Ezzel pedig egy körforgás alakult ki. A vezetők imádják a poénokat, a fiúk imádják a poénokat, Jane pedig szeret kínozni. Így mindenki jól jár. Na, jó. Kivéve azokat, akik az áldozatok.

-Min mosolyogsz? – kérdezi kíváncsian Aro. Észre se vettem, hogy időközben elmosolyogtam magam. Hát igen. Ezeken az emlékeken, csak mosolyogni tudok.

-Ó hát csak eszembe jutott, hogy milyen hülyeségeket szoktak a fiuk csinálni. – válaszoltam.

-Hát igen. Néha hajmeresztő ötleteik vannak. Ha nem lennének, nem lenne se Nekem se Jane-nek munkája. Mostanában furcsa módon mindenki betartja a szabályokat. Egy-két újszülöttel van csak dolgunk. Ha ez így megy, tovább halálra fogjuk magunkat unni. Érted halálra. – és elkezdett röhögni a saját viccén. Hát igen! Elég hülye humora van. Mivel nem akartam, hogy tudja, mit gondolok róla ezért megeresztettem egy halvány mosolyt.

-Na,de visszatérve a témához. Mikor szeretnél indulni? Ugyan is meg kell üzennem, hogy mikorra vagy várható, ja és, hogy hogyan mész. Repülővel vagy futva? Ha repülővel, akkor felajánlották, hogy kimennek eléd. Ha futva mész, akkor a házuk előtt fognak rád várni. Na, hogy döntesz? – kérdezte.

-Hát mivel, hogy már majdnem este van, és még el akarok köszönni a többiektől így azt mondanám, hogy holnap hajnalban, és ha lehetne, akkor futva mennék. A repülés unalmas. – válaszoltam.

-Rendben. Akkor mindjárt beszélek velük és elmondom, hogy döntöttél. Ja és már eldöntöttem, hogy kik kísérnek el. – mondta majd már épp indulni készült, amikor utána szóltam.

-Aro. Akarom mondani Apa. –Hát igen. Nem szereti, ha Aronak hívom. Elvárja Tőlem, hogy Apának szólítsam. - Kik fogna elkísérni? – kérdeztem kíváncsian.

-Felix, Alex és Demetri. Ja és még öt katona. Remélem nem gond, hogy egyik lány se kísér el, de Heidi-nek pont akkor kell emennie az ennivalónkért és mást nem szeretnék elküldeni helyette. Jane-re pedig lehet, hogy szükségünk lesz az egyik küldetés során. Renata meg tudod, hogy nem mehet messzire. Ja és hát Chealse maradt még, de tudom, hogy ti nem igazán jöttök ki egymással valami jól. – hát igen. Aro ebbe nagyon is beletrafált. Chealse és én szívből utáljuk egymást, hogy mi ennek az oka? Hát azt sorolhatnám. Először is hogy egy kis betolakodónak tart. A második, hogy féltékeny. A féltékenysége abból ered, hogy mindenki szerint Én vagyok a leggyönyörűbb vámpírnő. Na és ez nem tetszik a kis hiú Chealse-nek. Ja, de amiért a legjobban utál az-az, hogy szerinte elszerettem előle Demetrit. Ő teljesen beleesett Dem-be, aki szinte rá se néz. Nem tudom, hogy honnan szedi ezt a hülyeséget, de nem is érdekel. Tudom jól, hogy hülyeség az egész. Kurvára nem érdekel, hogy nem vagyunk jóban. Megvagyok én az Ő barátsága nélkül is.

-Köszönöm, hogy Őket engeded el velem. Legalább nem fogok unatkozni. Tényleg nagyon hálás vagyok neked mindenért.- mondtam. Éreztem, hogy a szemem elkezd viszketni. Ha most ember lennék, már potyognának a könnyeim. Hogy kifejezem hálám Aronak, hozzáfutottam és átöletem. Az arcomat a mellkasába fúrtam, hogy ne lássa rajtam, mennyire megtörtem.

-Köszönöm Apa! – leheltem alig halhatóan, de tudtam, hogy így is meghallotta. Ezt onnan is tudtam, hogy Ő is átölelt és szorosan magához húzott még jobban. Nem tudom, hogy meddig állhatunk ott mikor elengedtük egymást és mindenki ment a saját dolgára. Ő elindult, hogy értesítse a barátját az indulásom időpontjáról, míg Én elindultam, hogy könnyes búcsút vegyek családom többi tagjától.

7 megjegyzés:

  1. IMÁDTAM!!! ha nem baj írtam mailt. bocsi és köszi, nagyon várom az újakat, minél előbb írj!! nagyon jó volt.
    Virág

    VálaszTörlés
  2. Szia
    hát ez nagyon jó lett:)
    remélem nemsokára lesz a kövi

    VálaszTörlés
  3. ez is annyira lesz frissítve mint a másik oldalad?

    VálaszTörlés
  4. Szia
    Nagyon jó a töri!
    Kíváncsian várom a folytatást,remélem hamar hozod :)

    VálaszTörlés
  5. tényleg nagyon jö lett:)
    kérlek folytasd minél hamarabb:)

    VálaszTörlés
  6. Szia!Én most olvastam el a történetedet és nagyon tetszett ez a kezdés és még inkább várom a folytatást ami remélem minél hamarabb lesz!!!!

    VálaszTörlés
  7. szia
    ez is nagyon tetszik és jó az alapötlet, kíváncsian várom a folytatást.
    pusz

    VálaszTörlés